Frei Tamás: 2015

Fülszöveg:
André története a következő parlamenti választások napjaiban indul ismét útjára, feszült, konfliktusokkal teli időszakban. A képzeletbeli Magyarország arra ébred, hogy a kisebbség került többségbe. De hogyan? Miként és miért esik egymásnak a magyar politikai és gazdasági elit egy része, és mi köze mindehhez Andrénak, Adriennek és egy kaliforniában élő sikeres magyar feltalálónőnek? Mi történik a sarokba szorított miniszterelnökkel, a magyar poli-garchákkal, és persze Andréval, meg az ő fekete szemű hároméves kislányával, Fruzsikával. Bátor és izgalmas utazás a következő évek Magyarországának kulisszái mögé!

Vélemény:

Jelentős csúszással, de még a címben sugallt időpont előtt megérkezett Frei Tamás első trilógiájának utolsó darabja. A késés okait nem firtatom, annyi biztos, hogyha ez tavaly ilyenkor jön ki, akkor nem ez a könyv jön ki, eléggé tele lett még szórva 2013-as valós utalásokkal.
Ahogy az első két rész is egy fél fiktív párhuzamos univerzumban játszódik, úgy ez is, csak már részben a jövőben, 2015-ben. De itt már ténylegesen külön van választva, hogy ebben a Magyarországban nem minden úgy és akkor van, mint a valós Magyarországon, nem kell külön keresgélni az apró pontokat, hogy miért nem játszódhatott a második rész a valós 2011-ben és hasonlók.
A Frei könyvek olyanok, mint a 300 film, vagy némely Attenborough természetfilm. A végletekig le van lassítva még a felfokozott tempó is, hogy közbe minden térbeli, időbeli, politikai, gazdasági, történelmi vetületét megfigyelhessük, mondjuk az ütköző kocsiknak, a kilőtt golyónak, a tüzelő rendőr New Yorkba kivándorolt nagynénjének milliomossá válásának ésatöbbi, mindezt nem kevés saját véleménnyel és Frei stílusban tálalva. És bár minden könyv kb. 100 oldalnyi történettel rendelkezik, ezek a jó kis narrálások fel is duzzasszák meg le is kötik az olvasót, vagy legalábbis engem.
És ezt most mind pozitívumként mondom, maga a stílus nem egyedi, Dan Brown sem ír hosszabbat, csak telerakja művészettörténeti érdekességekkel, Frei meg Frei dossziés érdekességekkel, ami az új DB és FT könyveket összehasonlítva egyértelműen Frei felé billenti a mérleget. Az érdekességek és a híradóban elhangzottak és a mögöttük lévő gondolatok összekötése szintén érdekes, főleg egy olyan valakinek, mint én, aki itt él ugyan térben, de nem tud többet a magyar helyzetről, mint a legtöbb más országéról. Szóval igen, ez fiktív Magyarország, de természetesen a fikció nagyon sokban hasonlít a valóságra, hogy ez a százalék most 60, vagy 95 azt valószínű nem sokan fogják tudni eldönteni. Mindemellett visszaköszön furcsa módón szinte minden szereplő szájából (legyen az főhős vagy másodvonalbeli főgonosz, vagy csak színesítő karakter) egyfajta világnézet, vélemény, amivel én személy szerint 95%-ban egyet is értek, mégha sok minden egy egyszerűsítő szűrőn ment át, hogy használható egymondatos vélemény legyen.
És hát akkor a történet. Mint mondtam, egy rövid történetről beszélünk, az első 200 oldal filmen 5-10 perc és bár sokszor felvetődik, hogy elméletben lehetne a Frei könyvekből filmet csinálni, én úgy gondolom, hogy gyakorlatban is lehetne egy egyszerű Jason Stathemes akciófilmet, ami nem rosszabb, mint a társai, hisz megvan az a 60-80-100 oldalas történet, ami akár forgatókönyv is lehetne, de tény, hogy a maradék 450 oldalt viszont vághatjuk ki a kukába filmnél és ezzel elvesztené az egész lényegét és kapnánk egy B kategóriás akicómozit háttér és gondolatok nélkül. Szóval reméljük nem lesz film:)
Szóval a történet maga végletekig egyszerű és rövid és talán jóval véresebb, erőszakosabb, mint az eddigiek (ez nem baj), de megállja a helyét, mint keret, ami közé lehet írni a regényt.
Összegségében (úgy, hogy a többi könyv már éves távlatban van többszáz könyv távolságra) azt kell mondanom, hogy talán ez az eddigi legjobb Frei könyv, nálam megkapja a max pontszámot és abszolút várom az újszereplős új regényt. Gondolom, 2015-ben:)

Robert A. Heinlein: A Hold börtönében

Kicsit lassan olvastam ki, de csak mert most túl sok melóm van és ez nem a könyv hibája.
Az elején azért nem hagytam abba, mert Sherlock-os utalások vannak benne, onnantól kedve viszont már a stílusa és a történések miatt.
A könyv 95%-a egy folyamatos leírása az egymásból következő eseményeknek, de nagyon összeszedett, átgondolt, kidolgozott és érdekes formában.
Műfajilag nem tudom, hova lehetne sorolni, mert amennyire sci-fi, annyira lehetne történelmi értekezés is a jövőből.
Nekem tetszett, tudom ajánlani.

Kiss Ádám – Benk Dénes: Kiss Kiss Benk Benk

Nyilván a könyv rossz, minden Dumaszínházas könyv rossz, a rosszaság fokát kell meghatározni. Erről azt gondoltam, hogy nagyon, majd megértettem, hogy úgy csinálnak, mintha lenne mögötte szerkezet és gondolat és akkor tetszett, de attól még nem jó. Kb. közepesen rossz a rosszak közül, lesz még rosszabb is:)

Leslie L. Lawrence: Nyomasztó örökség I-II.

Jólvan Laci bácsi, milyen szép hosszú könyv ez, megyünk a nyomdába és kiadjuk. – mondátk az ápolók és felrakták a polcra a kéziratot az elmúlt évek LLL könyvei mellé, ahol már nem fér hozzá Laci bácsi.
Történne ez, ha számítana a mínőség. De itt most az számít, hogy LLL és el lehet adni és ha nagyhirtelen 2000 oldalt leadna bármiről, akkor még megpróbálnák karácsony előtt kihozni.
Ez a könyv is egy nagynulla, ahogy mostmár lassan mind.
Az első kötet eddig fél csillag erős jóindulattal. Történet persze most sincs, de ehhez hozzájön valami olyan szintű szerelmi nyávogás tízoldalakon keresztűl, hogy nyomnám a kezébe a Tvájlájtosaknak. (vagy talán ez a cél? amit nem lehet eladni felnőtt embereknek, azt kicsit átfordított unszimpatikus, de fiatal női szereplővel el lehet adni a tizen-húszonéves lánykáknak?) Mennyivel jobb volt, amikor Leslie a főszereplő, kiválasszák egymást azzal az az 1-4 csajjal kicsit nyomatják az idétlenkedést előjátéknak, azt bumm bele. Itt meg a húszonixkéves szűz kiscsaj olvadozik magában legalább 50 oldalban, hogy végre rátelepedjen a görög isten testű csávesz, akiről semmit nem tud, de nem is kell, hisz a szerelem arról szól, hogy jó a teste és gyerünk az ágyba már. De akkor legalább intézné el, mint Leslie 5 oldalba kishumorral, azt menjünk nyomozni. ÁÁÁÁ
A második kötet dupla ilyen jó, nincs már szerelmi nyávogás, elkezdenek nyomozni, ha annak lehet ezt nevezni, de mindenképpen történik egy és más, végülis ugyanaz, mint a többi LLL-ben, mindenki azt a szerepet kapja a végén, amit az elején is neki adnánk.
Plusz pont, hogy összeköti az LLL univerzummal, szóval igen sanszos, hogy a következő kötetekben LLL lesz aki végre szűzteleníti a kislányt (és akkor már látom, hogy mi értelme volt ezt a sorozatot létrehozni).
Ja és a végén kiderül, amit már a tavalyi kötetek első oldalán is tud mindenki (aki nem, az ne olvasson ilyet, mert ez szigorúan 11 év felettieknek szóló könyv).
Ezek tények, de nem bántom Laci bácsit, én magam már nem támogatom, de örülök, ha ebből el tud menni nyaralni, továbbra is példaképem (épp ezekért is), és örülök, hogy pénzé tudja tenni a trágyát is többedszer is, de ez akkor is az.